| „Kérdés és válaszok”, avagy oktatási programokkal a szegénység ellen
 című szakmai konferencia
 
 – emlékeztető –
 
 A konferencia időpontja: 2010. április 21.
 Helyszíne: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet
 
 A konferencia moderátora:
 Ghyczy Gellért, főosztályvezető-helyettes
 SZMM Családi és Szociális Szolgáltatások Főosztálya
 
 A   konferencián azoknak a jó gyakorlatoknak és civil kezdeményezéseknek a   bemutatására került sor, amelyek alapvető célja, hogy különböző  oktatási  programokkal támogassa a mélyszegénységben élőket.
 
 A programok egy része a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Módszertani Csoportja által, a „Jóléti szolgáltatások formájában mélyszegénységben élőket támogató, már működő modellprogramok fejlesztésére” címmel kiírt pályázaton nyert támogatást.
 
 1. „Esélyteremtés a Tudor Műhelyekben” – Tudor Alapítvány (Szombathely, Budapest, Polgár)
 Előadók: Somlai Péter, Szilágy Jánosné
 
 A   2000-ben létrehozott Tudor Alapítvány célja, hogy csökkentsék a   különböző társadalmi pozíciójú kisiskolás gyerekek közötti művelődésbeli   különbségeket, valamint, hogy megteremtsék azokat az oktatási   feltételeket, amelyek lehetővé teszik a résztvevő gyerekek számára, hogy   középiskolákban folytathassák a tanulmányaikat.
 A programban   résztvevő 8-10 éves gyerekek hetente többször, rendszeresen látogatják a   Tudor műhelyekben folyó komplex felzárkóztató és tehetséggondozó   délutáni foglalkozásokat. A Tudor műhelyekben a gyerekek egyrészt idegen   nyelvet tanulnak, másrészt számítástechnikai ismereteket sajátíthatnak   el, valamint különböző szabadidős programokon (hétvégi programok,  nyári  táborok) és képesség-fejlesztő munkában vesznek részt. Az  előbbiek  mellett legalább ilyen fontos, hogy egy olyan pedagógust  tudhatnak maguk  mellett, aki figyel rájuk, törődik velük.
 Bár a  programba bevont  gyerekek valóban hátrányos helyzetűek, de többségük  nem a  mélyszegénységben élők közül kerül ki. Ennek legfőbb oka, hogy a  program  nagyban épít családokkal való szoros együttműködésre és a  folyamatos  kapcsolattartásra, de az ilyen szintű kapcsolattartást éppen  a  mélyszegénységben élő családokkal a legnehezebb kialakítani.
 
 Az   elmúlt időszakban összesen négy Tudor műhely alakult az országban:   Szombathelyen, Józsefvárosban, Polgáron és Csepelen. Egy-egy csoportba   körülbelül 12-15 fő jár. Bár a műhelyek számát az elmúlt években – a   források hiánya miatt – nem tudták bővíteni, a műhelyekbe járó gyerekek   száma évről-évre nő. Jelenleg közel 70 gyerek vesz részt a programban.
 
 A   műhelyek nem tekinthetők egységesnek sem a gyerekek kiválasztásának   módszerében, sem pedig a foglalkozások tematikájában. Ennek oka   egyértelműen a Tudor műhelyeknek otthont adó városok/térségek eltérő   lehetőségeiből adódik.
 
 Valamennyi műhely esetében az Alapítvány   igyekszik szoros kapcsolatot kialakítani a helyi önkormányzatokkal és a   helyi szervezetekkel. Ennek keretében például – a műhelyek közül minden   bizonnyal a legsikeresebben működő – szombathelyi műhely a   Nyugat-Magyarországi Egyetem helységeit használja, másrészt az egyéni   tehetséggondozás keretében lehetőség szerint bevonják az Egyetem   oktatóit is.
 
 A programot eddig sikeresen teljesítő gyerekek valamennyien jó eredménnyel végzik a középiskolát.
 
 Az alapítvány honlapja: http://www.tudor-alapitvany.hu
 
 2. „Kistérségi gyerekesély programok” - GyEP
 Előadó: Darvas Ágnes
 
 A   Gyerekszegénység Elleni Nemzeti Program (2006) megalkotása után   közvetlenül kezdődött el a Kistérségi gyerekesély programok keretében a   Szécsényi kistérségben egy megvalósítási kísérlet. Eközben, illetve   ezzel párhuzamosan megszületett a „Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti   Stratégia” országgyűlési határozat, amely a 2007-2032-ig tartó időszakra   tervez, s melynek a cselekvési terve szerint 2013-ig 10 kistérségben   kell megvalósítani a Komplex kistérségi gyerekesély programokat. Ez a   kistérségi kiterjesztés 2008-ban kezdődött meg.
 Az egész gyerekstratégia finanszírozása elsősorban uniós (pl. TÁMOP), illetve kisebb arányban költségvetési forrásból történik.
 
 A   Nemzeti Stratégia bár nem választja szét a Biztos Kezdet gyerekházakat   és a Komplex kistérségi gyerekesély programokat, de a gyakorlat során,   elsősorban a pályázati rendszer miatt nem minden esetben tudnak együtt   megvalósulni.
 
 A gyerekstratégia 9 tagú civil értékelő bizottsága   2009-ben kiadta első jelentését, mely megtalálható a Miniszterelnöki   Hivatal honlapján.
 
 A Komplex kistérségi gyerekesély programok azért a   33 LHH-s kistérségben jönnek létre, mert hazánkban – a nyugat-európai   trendekkel szemben – a szegénységben élő gyerekek 60%-a vidéken,   elsősorban a kistelepüléseken él. Éppen ezért ott kezdődnek el a   fejlesztések, ahol a legnagyobbak a problémák. A programnak nagyon   fontos alapelve, hogy a településeken valamennyi ott élő gyereket   igyekszik bevonni. A program nagyon erős vonala az integráció, amelyet a   legkorábbi gyerekkorban kell elkezdeni.
 
 A szegénység, a gyerekek   esélyeinek a növelése társadalmi probléma, társadalompolitikai programot   kíván. Ebben az értelemben az időszakról-időszakra működtetett   pályázatból finanszírozott projektek nem oldják fel a problémát.
 
 A   Komplex kistérségi gyerekesély programok alapvető célja a szegénység   újratermelődésének a megakadályozása. A kistérségi programok   eszközrendszere kicsit más, mint az országos szinten működő programok   eszközkészlete (nem lehet például jogszabály-módosítást kezdeményezni).   Elsődleges pozitívuma, hogy az oktatási és szociális programokban a   helyi lehetőségek megvalósítására helyezi a hangsúlyt, melyben nagyobb   szerepe lehet a helyi lakosok bevonásának. Sajnos a hátrányos   helyszíneken nem jellemző a civilek szerepe.
 Nagy kérdés, hogy   kistérségi/kistelepülési/intézményi szinteken megvalósított program a   strukturális változások nélkül hosszútávon eredményes lehet-e.
 
 A   Szécsényi kistérségben 2006 óta elkezdett megvalósítási kísérletben,   akciókutatásban törekednek arra, hogy a folyamatosan módosuló helyi   szükségletekhez igazodó szolgáltatásokat illesszenek.
 
 Szécsény   kistérség 13 településén összesen 20 000 fő lakik, ebből kb. 4000   gyerek. A kistérség 13 települése közül 12 komoly szociális problémákkal   küzd, nagyon magas a tartós munkanélküliek száma.
 
 Az oktatással   szorosan összefüggő fejlesztések: a korai képességgondozás és a Biztos   Kezdet program, az egyéb közoktatási rendszerekhez köthető kapcsolatok   és programok, az ifjúságfejlesztés, a szociális és a közösségi munka. A   program legnehezebben megvalósítható eleme a lakhatási problémák   felszámolása. A program jelenleg mintegy 50, korábban munkanélküli helyi   lakos alkalmazását biztosítja. A szociális szövetkezet is a   foglalkoztatási problémák egy részét javíthatja. A fenntarthatóság egyik   pillére a szociális szövetkezet lehet, a másik pedig a program   társadalmasítása.
 
 7 településen működik Biztos Kezdet Gyerekház, 10   települést lát el az iskolai koordinátori háló, mely a szülők és az   iskola közötti kapcsolat javítását szolgálja. A kistérségben 3 tanoda   működik, 6 iskolában vannak délutáni szabadidős programok, jelenleg 4   iskolában mestertanár segíti a pedagógusok munkáját, 6 településen   működik nyári napközi és általában 2 gyerektábor lebonyolítására kerül   sor. Az egyik kistelepülésen közösségi házat tartanak fenn. Az elmúlt 3   év tapasztalata, hogy a működtetett szolgáltatások megmozdíthatják a   nagy rendszereket is.
 A program fontos jellegzetessége, hogy a   legkorábbi életkortól avatkozik be, így a kezdeti hátrányokat is képes   mérsékelni, továbbá szorosan együttműködik a szülőkkel.
 
 3. „Nyitott Ház” Tanoda - Vigyázz reánk Egyesület és a Szent Márton Caritas
 Előadó: Békési Andrea
 
 A   közösségi szolgáltatásokat 10 éve működteti az Ormánságban a Szent   Márton Caritas Alapítvány és a Vigyázz Reánk Egyesület. Jelenleg 10   településen dolgoznak a munkatársai. Olyan, 3-500 fős kistelepüléseken,   ahol nagy számban élnek beás cigányok. A falvakban általánosnak  mondható  az alacsony iskolai végzettség, a magas munkanélküliség és a  rossz  infrastruktúra.
 
 A szolgáltatások komplex  közösségépítő/oktatási  projektté váltak az Alapítvány közel 10 éves  működése során. A  tevékenységi kör várhatóan tovább bővül, elsősorban a  munkahelyteremtés  és egy komplex kistérség-fejlesztés irányába.  Fontos, hogy a munkatársak  mindennapos jelenléttel vegyenek részt a  munkában és lehetőség szerint a  közösségekben éljenek. A programok  kiemelt szempontja, hogy azok a még  meglévő, helyi közösségi  erőforrásokra is épüljenek, illetve működjenek  együtt a helyi  szervezetekkel (elsősorban az önkormányzatokkal).
 Az  Alapítvány  elsősorban pályázatokból tartja fent magát, de jelentős a  természetbeni  adományokból összegyűjtött támogatás is. Anonim  örökbefogadási  programjuk keretében egy-egy gyermek iskoláztatásával  kapcsolatos  (bérlet, iskolai étkezés) költségeit finanszírozza egy-egy   „örökbefogadó” család.
 
 Valamennyi programelem alapvető célja, hogy a   tevékenységeket a helyi igényekre reagálva építsék ki. Kezdetektől   fontos – a jogsegélyszolgálat és a szociális ellátásokhoz való   hozzásegítés máig az egyik legsikeresebben működő területe az   Alapítványnak –, hogy segítse a helyieket érdekeik érvényesítésében. A   projektek között vannak azonnali segítséget nyújtó elemek is, ilyen az   adományosztás. Az Alapítvány nagy számban foglalkoztat helyben élő,   tartós munkanélkülieket.
 
 Az iskolai sikerességet – amely nem csak a fiatalokra, gyerekekre vonatkozik –, segíti elő a szervezet oktatási programcsomagja.
 
 Alsószentmártonban   közel 10 éve működik az Alapítvány tanodája, ahova mintegy 70  általános  és középiskolás gyermek jár. A szervezet munkatársai  különösen  fontosnak tartották és támogatták a szülőket abban, hogy a  tanodába járó  gyerekek ne a helyi körzeti iskolában tanuljanak, hanem a  heterogén,  többségi közösségben, lehetőleg a környékbeli iskolákban  „méretessenek  meg”.
 
 A tanoda elsősorban tanulmányi  (korrepetálás,  tehetséggondozás) segítséget nyújt, de a tevékenységek  közé tartozik a  különböző szabadidős/közösségi programok megrendezése  is (klubok,  szakkörök). Valamennyi programot a helyi közösségek  igényeivel  összhangban, illetve a helyiekkel együtt állítják össze.
 
 Az  elmúlt  időszak fejlesztéseinek köszönhetően az Alapítvány 4  településen  működtet közösségi/nyitott házat, mely megteremtheti a  lehetőségét  annak, hogy ezeken a helyszíneken is bekapcsolódjanak a  gyerekek a  tanoda-programba.
 
 4. Cigánynak lenni Borsodban- lehetőségek az oktatásban
 Előadó: Derdák Tibor, Orsós János
 
 Derdák   Tibor, a Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója jelenleg egy Borsod megyei   településen, Sajókazán működtet iskolát, valamint 3 közösségi házat.   Hasonló elven korábban Baranyában is tartottak fenn iskolát, s bár abban   a térségben is találkoztak a felnőttkori analfabetizmussal, a Borsod   megyei problémák egészen eltérő okokkal magyarázhatók. Itt ugyanis nem   csak az 50 évnél idősebb korosztály, de a fiatalok esetében is magas   arányú az írástudatlanság. A sajókazai iskolába ennek megfelelően   rendkívül változatos a beiratkozott tanulók korosztálya.
 Sajókazán,   ahol az iskola központja van, mintegy ezer fő él cigánytelepi   körülmények között, olyan lakásokban, ahol szinte elképzelhetetlen, hogy   valaki megfelelően felkészülhessen a másnapi iskolára. Ahhoz, hogy ez a   réteg bekerüljön középiskolába, nyilvánvalóan nem elég egy oktatási   programot működtetni, ehhez komplex segítés kell, elsősorban a tanulás   tárgyi feltételeit megteremteni. Minden felelősen gondolkodó személynek   alapvető érdeke kell, hogy legyen, hogy a sajókazai telephez hasonló   területen lévő fiatalokat iskoláztassa.
 
 Az előadás során levetített   videó-filmen bemutatásra kerültek a sajókazai lakosok mindennapi és   általánosnak mondható problémái: a helyiek villanyáramot lopnak, mivel   nem tudják megfizetni a közüzemi díjakat. A helyi közösség vezetője úgy   nyilatkozik, hogy bár tisztában van azzal, hogy az áramlopás   bűncselekmény, de a börtön mégsem lehet megoldás. Véleménye szerint az   érintett családoknak hathatós segítség lenne, ha a tartozásokat   közmunka-program keretén belül ledolgozhatnák, illetve előre fizetős   villanyórát szereltethetnének fel. Ezekre a megoldásokra azért nem   kerülhetett sor, mert a jelenlegi helyzet fenntartása mind az   áramszolgáltató, mind pedig a helyi önkormányzatnak az érdeke.
 
 Hasonló ellenérdekeltséggel került szemben a működtetett iskola is.
 
 A   közeljövőben várhatóan a Dekriminalizációs minta-program keretében   próbálják meg azokat az alapfeltételeket megteremteni, mely közvetlenül   is akadályozzák a gimnáziumi program sikerességét.
 
 5. SZMM Aszódi Javítóintézet oktatási programja
 Előadó: Takács Pál
 
 Az Aszódi Javítóintézet iskolájában 126 éve folyik oktatás, ma általános iskola, szakiskola és speciális működik.
 
 Az   iskolába 11-19 éves fiatal bűnelkövetők járnak, többségüknél az   alapkészségek is hiányoznak. A javítóintézet képzésében az egy   hagyományos tanév fél év alatt fut le. Az oktatás napi 7 órában történik   és csak a közismereti tantárgyakat tanítják (a készségtantárgyak   délután vannak). A szakiskolában 2 OKJ-s szakmát (faipari gépmunkás,   szobafestő-mázoló) biztosítanak, illetve 2 tanfolyamot végezhető el   (hegesztő, fonott bútorkészítés). Évente kb. 150 általános iskolai   bizonyítványt és 30-35 OKJ-s részszakmai bizonyítványt tudnak kiadni.
 
 Jelenleg   csak néhány zárt iskola maradt, így kezdeményezik, hogy a még működő   zárt iskolákban önálló tananyagot és módszertant dolgozzanak ki, annak   érdekében, hogy a fiatalok használható tudást kapjanak.
 
 6. Az Oktatási Integrációs Program
 Előadó: Sárközi Gábor (Oktatási és Kulturális Minisztérium, Esélyegyenlőségi Főosztály)
 
 Bizonyos   helyszíneken nem lehet megvalósítani az oktatási integrációt,   elsősorban a komplex szociális (foglalkoztatás, oktatás, megélhetés)   problémák miatt. Ilyen színtér Borsod megye néhány települése, például   Sajókaza. A cigánygyerekek elkülönítése már a '60-as években   megkezdődött, ez a helyzet azóta nem sokat változott.
 
 Az elviekben   jogszabályban biztosított szabad iskolaválasztás ma csak nagyon kevés   állampolgárnak a kiváltsága, hiszen a legszegényebb településeken és   körzetekben egyszerűen nincs választási lehetősége a szülőknek.
 
 8 éve   kezdődött el az Oktatási Integrációs Program, amelynek már a kezdetén   is tisztában voltak azzal, hogy komplex szociális problémákat kizárólag   az oktatáson keresztül nem lehet orvosolni. A program alapvető célja  az  volt, hogy az általános iskolák valamennyi fiatal számára  hozzáférhető  és azonos minőségű szolgáltatást garantáljanak.
 
 Az  Integrációs  Program célja, hogy az idővel egyre rosszabb és korlátozott  minőséget  nyújtó szegregált, homogén oktatási intézményeket  felszámolja. Az  Integrációs Program legfontosabb pillére, hogy  pedagógiai módszertani  fejlesztéseket végezzen. Ehhez kapcsolódott,  hogy jogszabályban is  garantálni kellett a szegregáció tilalmát  (először a Közoktatási  törvényben, majd az Egyenlő bánásmód törvényben  2004-ben). Ennek  megvalósulásához költségvetési forrásokat is  rendeltek.
 
 A program  keretében folyó valamennyi módszertani képzés  tantestületi képzésként  valósul meg, jelenleg összesen 1600 közoktatási  intézményben. A legtöbb  problémát a fenntartók ellenállása jelentette.  A deszegregációval  szembeni ellenállás miatt valamennyi közoktatási  támogatás alapvető  feltételévé tették, hogy a benyújtott program  érintse a legelesettebb  társadalmi rétegeket.
 
 Az Integrációs Program  struktúrát természetesen  nem változtatott, de lettek olyan eredményei,  amely megváltoztathatja a  folyamatokat.
 
 2 fontos kutatás született  az oktatási integráció  sikerességének az értékeléséhez: az egyik a  gyerekek iskolai  eredményessége felől, a másik pedig pedagógusok  attitűd-változását mérte  fel.
 
 A gyerekek iskolai eredményessége  az integrációs programba  bevont iskolák tanulóinál (romák és nem romák  esetében is) javult, az  etnikai előítéletek csökkentek, a  cigánygyerekek önértékelése  egyértelműen pozitívabb lett.
 
 A pedagógusok attitűdjére nem gyakorolt jelentős hatást a bevezetett új módszertani fejlesztések.
 
 „Kérdés és válaszok”
 
a cigányokkal foglalkozó szakemberek presztízse nagyon alacsonya szociális területen nem adekvátak az ellenőrzések: a túlságosan sok   ellenőrzés kizárólag a „papírmunkával” foglalkozik, miközben figyelmen   kívül hagyja magát a megvalósított projekteta hasonló területen dolgozó különféle civil szervezetek közötti együttműködés sokszor problémása szociális ellátórendszer sok helyen nem létezik, gyakran csak látszat tevékenységet folytatnakaz önkormányzatok gyakran nem működtetik a nem kötelező segítő   szolgáltatásokat (például adósságkezelés), annak ellenére, hogy   szükséges lenne   |